Eseménydús nyári nap a mai - irodalomtörténeti szempontból. Többek között két hatalmas író talentumtól vehetünk utolsó búcsút, ugyanakkor a magyar irodalom egyik legnagyobb novellistájának és regényírójának érkezésén örvendezhetünk ezen a napon.


1879. július 2-án újszülött sírt fel Móricz Bálint tiszacsécsei házában. A kis Zsigmond meleg mosolyú szemeit talán annak a boldog, ámde rövidke gyermekkornak köszönheti, amit a - most még gyermeksírástól visszhangzó - szatmári ház falai között tölt majd el. Hatéves korára ugyanis szertefoszlik az addig békés-boldog "tündérkert", hogy átvegye helyét egy sokkal komorabb világé.
Szülei tönkremennek, gyermekeiket rokonok gondjaira bízzák. "Ha a falu ellen valaha keserű színt, fekete szót ejtettem, az mindig a tügyiek (= prügyiek - ott éltek rokonaik) parazsából vetett lobot." - emlékezik egy helyütt az író.
Móricz oly nagy gonddal ábrázolt falu-képe korántsem ennyire komor, inkább újszerű - az író friss, ostorozásában is simogató tekintete fürkészi. Szerzőnkből hiányzott a korra oly jellemző idealizáló szándék. Nem kirakat-falut ábrázol negédes álnépiességtől fűszerezve, Móricz Zsigmond ugyanis a tiszta, vaskos, nyílt kifejezés embere - kemény gyermek- és ifjúkor, tragédiák barázdálta felnőttkor edzették, hántották le szavait.
Magáról is szívesen mesél regényekben, novellákban. Az Életem regénye c. Móricz-kötet első lapját ütötték fel ezen a napon.


Idegenben, egy gyógyulást ígérő német fürdőhelyen éri a halál 1904. júliusában a XIX. századi dráma egyik legnagyobb klasszikusát. Testét azonban orosz föld őrzi: Badenweilerből ugyanis a moszkvai novogyevicsi temetőbe szállították földi maradványait.
Rövidre szabott élet - mégis elegendő világirodalmi szintű életműve megírásához, nem beszélve arról, hogy írónk orvosi egyetemet végzett eredetileg. Nem ő az első és utolsó gyógyász, aki pályát vált, és áttér egy "alternatív gyógymódra", az írásra. Így tett annak idején Conan Doyle is: unalmas óráiban, rendelője klórszagú magányában "hozta a világra" legendás detektívjét, Sherlock Holmest.
Csehov fantáziájában egészen más, de nem kevésbé izgalmas szereplők öltenek testet. Ilyen, jobb sorsra érdemes csinovnyikja, Ivan Cservjakov; az "antidráma-hős" (vagy "anti-drámahős"), Ványa bácsi, illetve a 6-os számú kórterem kegyetlen Nyikitája. Újító ő a javából - keze alatt deformálódik, majd újjászületik a dráma anyaga, akárcsak a XX. század brechti színházában. Neve olyanokéval forr össze, mint a rendező Sztanyiszlavszkij, vagy Olga Knipper, a Moszkvai Művész Színház művésze, Csehov későbbi felesége.
Nem tűnik el nyomtalanul a "színről" az egykorvolt orvos sem. Bár nagyon rövid ideig praktizál, elsőként választott hívatását számos dráma és novella hőse őrzi. Író lett - most a pálya választja őt. Sikere csúcsán azonban halálos kór támadja meg az ünnepelt művészt, ami ellen az orvos is tehetetlen. 44 éves volt.

Már életében legendaövezte alak, s 1961-es halála csak szaporítja a róla keringő mendemondákat. Egyedülálló, szikár jelensége a világirodalomnak a Nobel-díjas Ernest Hemingway. Beesett mellkasú, lélekörlő írók sorából kirí vitális alakja: hatalmas testi erővel megáldott dévaj figura.
Dévaj és nem duhaj: vallja, a kegyetlenkedések és az egyre inkább teret nyerő erőszak világában a férfias helytállás nyújthat egyedül menedéket.
Akárcsak Jack London, Hemingway is erősen vonzódik a természethez. Persze nem a mai értelemben vett nosztalgikus vagy menedékkereső misztikus vonzódás jellemzi őt, hanem egész egyszerűen: az élet szeretete. Híres borivó és vadász hírében áll, aki azonban az öreg halász dacában is alázatos módján tiszteli a természet féktelen erőit hatvanhárom éven keresztül.
Burjánzó kultuszt hagyott maga után. Amerikában évente megrendezik a Hemingway Napokat, csúcspontjában az író-hasonmás versennyel. Életerejét 63 évesen veszti el.

Rövidnek és eseménytelennek tartják az életet, mely ezen, a talán verőfényes nyári napon kezdte meg útját a cseh fővárosban. A későbbiek ismeretében persze azt is mondhatnánk: bizonyára hideg front keserítette meg a prágaiak életét 1883. július 3.-án.
Franz Kafka élete valóban rövid volt, és talán eseménytelen is - ha a biztosítási társaság hivatalnokának sivár hétköznapjait annak tekintjük. A mindennapos szürkeség mögött azonban ott lapul a borzalom- és a szorongásoktól terhes világ: elgépiesedett embertömegek és az egyéni magány. És persze a művész, aki mindezt egy indikátor érzékenységével tapogatja le. A megszülető csöpp "művészpalánta" azonban még nem sokat sejt eljövendő életéből, amit édesapja nyomasztóan erős egyénisége fog hamarosan beárnyékolni, majd a gyors véget sejtető tuberkulózis.
Azt a kevés napfényt, ami rájut barátai és szerelme, Milena Jesenska adják. Sötét félelmeiből azonban csak annyit tüntetnek el, hogy lángjuk mellett papírra vethesse őket.


Egy Veszprém megyei kis faluban látja meg a napvilágot, egyszerű paraszti sorban. Szinte az anyatejjel szívja magába a hagyomány tiszteletét: erős gyökereit élete végéig megtartja, azonban "koronája" merészen a csillagok közé nyúlik. Nagy László a XX. századi magyar költészet egyik legnagyobb "ötvös" művésze.
Sokoldalú tehetség: grafikus, festő szeretne lenni, de végül - miután megjárta az Iparművészeti majd a Képzőművészeti Főiskolát - marad bölcsésznek. 23 éves, mikor végleg eldönti: költő lesz. Fia, András az eredeti útvonalon marad, grafikus lesz.
Nagy László sokoldalúsága költészetén is nyomot hagy, hiszen verseiben felidéződik a múlt, mind a népi-, mind a műköltészet szintjén (Gondoljunk csak emlékidéző verseire, melyekben Balassitól József Attiláig felvonul a magyar irodalom "nagyja"!), ugyanakkor a pátoszteli, elkeseredett küzdelem a jóért, a századba szakadt, tartását nem ritkán elvesztő emberiségért már modern tartalommal telíti verseit.1925. július 17.-én született a "versben bujdosó", Nagy László.

1849. július 31. - Petőfi Sándor a magyar forradalom és szabadságharc költője életét vesztette a Segesvár melletti fehéregyházi csatatéren. Holttestét nem találták meg; feltételezések szerint tömegsírban alussza immár végső álmát.
Mégis mintha nem lenne háborítatlan ez az álom. Persze nemcsak századunk zavaros, Petőfi eszméit megszégyenítő politikai történései miatt "foroghat" sírjában a nagy költő, hanem azért sem mert többen is elhatározták: rekonstruálják mozgalmas élte utolsó perceit, megfejtik titkát.
"Mondhatjátok az édesanyának, hogy legkedvesebb fia valahol messze meghalt. Nem hiszi el. S ha az eszével nagysokára beletörődik is, szívében az eső ellenkező hírre, a legképtelenebbre is fölébred a remény. A nemzet évtizedek múlva is lázképeket lát. Fényes nappal egyszer Kolozsvár piacán megy el a szeme előtt a megelevenedett kísértet, máskor a Balaton partján. Halála után harminc évvel, egy kalandor hazudozása, gyötrő lidércálomban milliók látják egy szibériai ólombánya mélyén ősz fejjel, megroppant derékkal." - írja róla Illyés Gyula.
A nemzet valóban nem egykönnyen engedte nyugodni szeretett halottját. Olyannyira, hogy a 80-as évek végén egész expedíció indult az orosz Barguzinba, ahol földi maradványait vélték felfedezni. Végül kiderült, hogy minden bizonnyal egy fiatal nő porát bolygatták meg.


Amennyiben Ön is szeretne, most csatlakozhat hozzánk!

Feliratkozás a Könyvbarlang antikvárium csoportra

E-mail:

Csoport meglátogatása

Már a
                  


rendszeren keresztül is fizetheti megrendelt könyveit!