SZŐNYEGBOMBÁZ A FÉNY"nincs, nem lehet értelmetlen élet,
magad vagy a végső menedéked, ember, a kozmosz csak jeledre vár." Engedjék meg, hogy kivételesen egy külön kategóriát szenteljek Farkas Kálmán rév-komáromi költő nemrégiben megjelent verseskötetének. Közel áll szívemhez ez a kötet, talán mert saját homályos gondolatfoszlányaimat látom benne viszont, tisztán megfogalmazva, versbe öntve . Azon szerencsés emberek közé tartozom kiknek volt már módja egy két pohár bor mellett beszélgetni Kálmán bácsival "az élet nagy dolgairól". (Emlékezetes délután volt.... ) Várakozással, s benne egy csöppnyi aggodalommal vettem kezembe először a könyvét. Féltem attól, ami talán nem is történhet meg egy költővel, hogy ember és verse egymástól különbözzenek. Félelmem persze alaptalannak bizonyult, hisz ezek a versek ugyanazt az élet felsőbb összefüggéseit kereső és látó , egyszerű, nyíltszívű, sok mindent megélt és megértett embert őrzik, kit Kálmán bácsiban én is felfedezni véltem. Nyugodt szívvel ajánlom hát mindenkinek ezt a kis kötetet. A könyv hátoldalának szövege: Farkas Kálmán vagyok. 1963 nyarán fölnéztem az égre, aztán siettem haza megírni a benyomást. A nyolc soros vers megjelent a helyi Dunatájban, talán ez a sikerélmény adta meg a kellő lökést. Nem tudom mi késztetett az írásra, de 45 éves koromig szerintem csak "ujjgyakorlatoztam". Megjelentek ugyan verseim a Hétben, Irodalmi Szemlében, de szórványosan s különösebb visszhang nélkül. 1985-ben megnősültem - két fiam van- és 1994-ig egyetlen sort sem írtam. Ekkor szólalt meg bennem a HANG: döntsd el , költő akarsz-e lenni, vagy sem! Megdöbbentem. Jól döntöttem-e nem tudhatom, de ekkorra már elszánt, szinte megszállott lettem. Egyik versemben így írtam meg:" Pusztít és véd a vers, / csak így létezhetek". Nem vagyok tagja semmilyen egyháznak, a mindenütt, tehát a bennünk is jelen lévő Istenben hiszek. Pár adat magamról: 1940-ben születtem Rév-Komáromban. 1946-tól már Csehszlovákiában jártam iskolába, 1957-ben érettségiztem. Ennek köszönhetem, hogy a rév-komáromi nyomdában korrektor lehettem, de előtte voltam hegesztő, állami tisztviselő, segédszerkesztő, inasnevelő, raktáros, postai rovatoló, munkanélküli, 2000-től nyugdíjas vagyok. Kötetem még nem jelent meg. A verseskötethez az előszót Komlósi Lajos pozsonyi költő írta. Kedvcsinálóként néhány vers a könyvből. Itt se? "Őszi határban őzsuta rebben, szusszan a fáradt csend a berekben, lenge madárka billeg a hanton, szürke agyakra hamvaz az alkony, vadszeder-indák tépik a tájat, ősi hazámra itt se találjak?" Fényjelek "Küldi az Isten a fényjeleket, de nem jegyzed le, a sört nyakalod. Mondd, az adott test szép-iszonyú delejéből juthat-e elméd egykoron égi gondolatokhoz, hogyha fecsérled azt a letérdelt pillanatot, mely föllobogózhat?" Míg "Egyre vadabbul lóbál a tér, a való, a hit harangkötelén kell jojóznom, míg megkondítom az emberiséget." Egy vers a rév-komáromiaknak: Fényfolyosón "Karcsú bárka a Kiscsapó utca, felhő-szempillás a lebukó nap, szemben gerendákig alázott ház: reves bókonyú, süllyedő csónak, Ejtőernyőn száll alá az alkony, egyszerre vagyok fáraó és pap, eveznék Hozzád szűk fényfolyosódon, de zord hieroglifákat rónak, írnokaid kőtömb-homlokomra. Az árnyakból sejlő, közönyös, lomha szfinxnek már szívemig ér a lába, vánkost hajtogat térredőiből s egy pillanatra a vállamra dől Isten megfáradt harmóniája." Tél II. "Zúzmara hull a messzi berekben, hópamacsokkal játszik a tél, régi szerelmek vágya remeg benn, zizzen a lélek, elhal a szél. Daktilusokba ringat a kedvem, és a világ ős csendbe alél." Végezetül: az igazsághoz hozzátartozik, hogy manapság egy verseskötet kiadása nem egyszerű és olcsó "mulatság" és mivel egy volt korrektor költővel van dolgunk, az már csak a sors szomorú humora, hogy a könyv borítón sok a nyomda hiba . Tisztelettel: Pajor Károly
|
)
Keresés
Aktuális
Hírlevél
Legújabb könyvek
